Idióta vagyok. Félig. Félig mégsem. Ahelyett, hogy Zsömiékkel halloweeneznék, itthon ülök. Ugyanezt tegnap is elsütöttem, Sz.Zsófi bulijával. Mondjuk volt is okom rá, hogy itthon maradjak. Tegnap voltunk Bodies-on, érdekes volt, furcsán hangozhat, de tetszett. Utána körbesétáltuk Pestet Fruval és Annával, és végre eljutottam a régen vágyott 'geohelyre', a Margit-híd középső pillérjének alagútjába. Annyira hangulatos volt a köveken ülve szendvicset majszolni... Csapkodtak fel a hullámok, előttünk a Parlament és a Budai vár - fú, leírhatatlan... Nagyon tetszett. :D Lejártam a lábam, de ez nem jelentett újdonságot. Jó volt olyan helyeket újra látni, amikhez kellemes élmények kötődnek. :)
Aztán hazaestem félholtan, és nekiállhattam sütni. Úgyhogy félúton úgy döntöttem, nem megyek Sz.Zsófihoz. Pedig tényleg, igazán szerettem volna menni. :( Ma lezúdultak keresztanyámék, ami végülis egész jól sült el, lévén, hogy Dórival foglalkoztam végig. Imádom Dórit. Ha ő nem lenne, nem is tudom, ilyenkor mit csinálnék?... Aztán valamikor 7 óra előtt ők is hazakeveredtek, jött a rendrakás. Kb. 8-kor riasztottam Zsömit, hogy még mindig nem tudom, megyek-e. Aztán végülis itthon maradtam, mert leghamarabb 10-re értem volna oda, és kissé féltem volna fél 10 körül, töksötétben Dújv belvárosában kóvályogni. De mégis, úgy hiányoznak. :( Mondjuk az is igaz, hogy erre az utolsó nyugis éjszakára is valamilyen szinten szükségem volt. De akkoris. Elmehettem volna 2 este, a két kedvenc társaságommal, 2 különböző helyre, tök jó lett volna, ehelyett itthon ülök, és bioszozom, mert muszáj. Elegemvan.
A tegnapi buli kihagyását egy ok miatt nem bánom: beszélgettem Gáborral, és rájöttem, hogy ez nekem jó. Van benne valami, ami miatt valahogy közelinek érzem magamhoz. Mintha ezer éve ismerném. Közben meg találkoztunk 2x... És mégis, hiába félig ismeretlen, mindig tudunk valamiről beszélni. Kevés embert sorolok a megunhatatlan kategóriába, de ő oda került. :)
