.jpg)
Régen írtam. Nagyon régen. Ez nem azt jelentni, hogy nem volt miről. Épp ezaz, annyi minden történt velem, hogy sosem volt elég időm ahhoz, hogy leírhassam az épp aktuális sztorit, mert már jött is a következő; és csak halogattam, és halogattam... Aztán szépen lassan el is felejtettem, hogy létezik egyáltalán blogom.
A nyaram hihetetlenül fantasztikus volt, remek, kiváló, szuper. De ezt valahol emlékszem, hogy részleteztem. Talán a spacemen.
Most meg suli. Kezd elegem lenni. Bár, most épp Széchenyi-hét volt, egész jó volt, de temérdek dogát elcsúsztattunk arról a hétről a szünet előtti 3 napra, úgyhogy valami azt sejteti, hogy sikerült lerontanom néhány jegyemet... Mindegy. Nem érdekel. Csak a bioszra és a kémiára fogok ezentúl kocnentrálni. A társadalomismeret meg társai meg szétpukkadhatnak. Na de szécsényihét. Kellemesen csalódtam az osztályomban. (Kiv. Robi, de ez mellékes...) Megvolt az összetartás, egymás segítése, összhang, meg minden, ami kellett. Amíg mindenol mentek a viták, nálunk csodálatos volt az együttműködés. SZERETEM AZ OSZTÁLYOMAT! De így, együtt. Megérdemeltük volna, hogy nyerjünk. Dehát az e-sek, ugyebár... és már nem is kell befejeznem a mondatot. Sebaj. Legalább nincs lelkiismeretfurdalásom. Mi tisztán játszottunk. :) Azért sajnáltam őket a koalíciós ügy miatt... csúnya dolog volt ez az 'ABC' részéről. Nem is vettem részt benne, mégis bánt...
Aztán. Pasik. Hülyék. Mertcsakúgy. Most épp nincs okom jót mondani róluk. Valakiben csalódtam. Pedig engem nem is érint ez az ügy. De olyan rossz látni... Aztán egy másik meg... á, nem is tudom.
