KEDVES BALLAGÓ DIÁKOK!
Az ember életében elkerülhetetlenül megjelennek olykor nagyon várt, és olykor kevésbé várt események. A két véglet közös pontjának hatalmas jelentősségüket tekinthetjük. Ezek a pillanatok felejthetetlen állomások, emlékezetesek maradnak egész életünkben. Egy ilyen ünnepi esemény részesei vagyunk most. Az, hogy ez az élmény számotokra pozitív vagy negatív, talán éppen most tisztázódik bennetek, mikor itt álltok az iskola kapujában, a küszöb átlépése előtt.
Talán szorongás fog el benneteket, ha arra gondoltok, hogy eljött a búcsúzás ideje. Búcsúzás az iskolától, egymástól, a tanároktól, diáktársaitoktól, mindazoktól, akikkel együtt voltatok, együtt éltetek, tanultatok és dolgoztatok az itt eltöltött 4, illetve 8 év alatt. Hosszú idő. Ezalatt kiismertetek mindent. Tisztában vagytok vele, melyik tanteremben melyik szék billeg; melyik táblán csikorog leginkább a kréta; hol lehet észrevétlenül puskázni; melyik teremre milyen padfirka jellemző; melyik ajtó van mindig nyitva, illetve zárva. Kezdetben nem lesz könnyű beilleszkedni az új környezetbe, de előbb-utóbb ott is megszokjátok, megtapasztaljátok, melyik székre ülhettek nyugalommal.
Próbáljátok az elválás jó oldalát is szem előtt tartani: vár rátok az élet. Olyan úton indulhattok el, amit szerettek – hiszen ti választottátok.
Ez a sok-sok ember, aki most körülöttetek áll – szüleitek, rokonaitok, tanáraitok, ismerőseitek –, mind segítettek, segítenek és segíteni fognak céljaitok elérésében. Minden jelenlévő kapcsolódik hozzátok, és számukra fontos, hogy a ti életetek elképzeléseitekhez méltóan alakuljon..
Sokan állítják, hogy középiskolai éveik szolgálnak a legmaradandóbb élményekkel. Ez – még ha most nem is így látjuk – gondtalan, felszabadult, nagyon boldog időszak. Gondoljatok csak a hajókirándulásra, a Széchenyi héten lévő megmérettetésekre vagy a szalagavatót megelőző sok-sok próbára. Ezek a programok nemcsak elfoglaltságot biztosítottak. Elmélyítettek olyan kapcsolatokat, és magukban hordoztak olyan momentumokat, amik emlékezetesek, és ezeket az emlékeket senki nem veheti el tőletek.
A továbbiakban – főiskolán, egyetemen – újabb és újabb teljesítendő feladatok árasztanak majd el benneteket, és lehet, hogy hiányozni fognak a most még oly tragikusnak ítélt témazáró dolgozatok.
A gimnázium számos kiváló eredménnyel büszkélkedhet, aminek a hátterét az erős tanári kar biztosítja. Ha sikereket értek el, gondoljatok arra, ez részben az ő érdemük is.
Hamarosan itt az érettségi, amire a kezdetektől készülünk. Őszintén remélem, hogy mindenkinek sikerül úgy teljesítenie, és oda megérkeznie, ahogy és ahova elképzelte.
Bár, most elhagyjátok az iskolát, mi továbbra is örömmel látunk falai közt minden egykori diáktársat. Bárhova is sodorjon el benneteket az élet, egy részetek mindig ide fog tartozni, kötődni, hiszen itt nőttetek fel, itt kaptátok meg az alapköveket, amikre a továbbiakban – egész életetek során – építhettek majd. Reméljük, sikerrel fogjátok ezeket hasznosítani! Sok sikert kívánunk a továbbiakban, mind az érettségihez, mind a nagybetűs élethez!
