Avagy vidéki stréberek a nagyvárosban. :P Egész jó napunk volt. Sőt, szuper napunk volt. Leszámítva azt a 3 órát, amit a versennyel töltöttünk...Ez már beteges. Ha megtudom a versenyek helyszínét, az az első, hogy megnézem, van-e a közelben láda. Hát most volt. Úgyhogy GPS-szel próbáltunk odatalálni a ládához, amitől egy utcányira volt a verseny helyszíne. Ez sem ment zökkenőmentesen. (Utólag kiderült, mi volt a probléma. Túl lassan mentünk...) Na mindegy, a lényeg, hogy odataláltunk a kitűzött célponthoz, a Feneketlen tóhoz, és a láda lehetséges helyét is megtaláltuk. De nyilván akkor túrják a földet, mikor MI szeretnénk pont akkor, pont ott ládázni. Kóvályogtunk kicsit, aztán mentünk versenyezni. Hősiesen végigküzdöttük a 3 órát (pontosítok: Angi és Fruzsi hősiesen végigküzdötte, én a felénél feladtam), aztán rohantunk ki az agyszippantó épületből. Ilyen ökörségeket, amiket ott nekünk csinálnunk kellett... Ezek a feladatok földöntúli embereknek voltak kitalálva. Vagy Defiknek. Még jó, hogy csoportos volt... Ja, kiderült ám, hogy Timejjáék most sem bírták ki, hogy ne csaljanak... simán wapolgattak. Ez annyira nem fair...
Visszamentünk a ládához, de persze még mindig ott voltak a munkások... Sőt, dupla annyian. A földtúrás meg ugyanott tartott, ahol az előtt is. Szédelegtünk kicsit, kajáltunk, játszótereztünk, alternatív jelszót kerestünk, aztán elindultunk hazafele, a tavat megkerülve. Elnéztünk még egyszer a láda felé, és - lássatok csodát - a munkások nem voltak már ott. Megkerestük a ládikát, tettük, amit tenni keleltt, aztán hazafele indultunk. Timejj szerencsétlenkedett még egy sort egy felüljárónál. Csináltam egy csodás videót a hátsó feléről, felfelé menet. Ha valaki igényli, jelezze felém. :D Csak nehogy kiégesse a szemeteket... Tegyük hozzá, nem volt még egy olyan hülye, aki a felüljárón mászott volna át. Mindenki "alul" ment. De nem is mi lettünk volna, ha az egyszerű utat választjuk...
(Mellesleg: Angit és Fruzsit sikeresen megfertőztem gc-lázzal.)
