Elsőre nem ártana egy bemutatkozás, ugyebár. Márti vagyok. Vagy Mártás. Vagy Márton. Vagy ahogy tetszik... Fenébe, ezt már elsütöttem HotDogon. :) De ezt nyilván sosem tudtad volna meg, ha most nem informállak. Sebaj. Én ilyen vagyok...Belekezdtem egy blogba. Hihetetlen... Most kénytelen leszek átírni a bemutatkozót iWiW-en, mert épp ezt ecseteltem, hogy az én életem nem érdemel blogot, mert velem nem történik semmi olyan, ami megosztásra méltó. De talán mégis... Majd eldől. Ha lesz mivel kitölteni a tárhelyet, az már jó jel. De lehet, hogy ez is befuccsol, mint minden, amibe az elején nagy lelkesedéssel belekezdek...
A bemutatkozásról pedig megfeledkeztem, természetesen. Úgy belemelegedtem a gépelésbe, hogy még én is meglepődtem magamon. Sosem szerettem fogalmazgatni. A bemutatkozókat is milliószor újra szoktam írni... Csodálom, hogy még nem amortizáltam le a Backspace gombot. Térjünk a tárgyra. 1991.04.27. 04:30 Dunaújváros, hangos ordítás --> kicsi Márti világra jött. Jártam oviba (mily' meglepő...), napocska volt a jelem (mily' érdekfeszítő infó...), imádtam. Főleg, hogy a szomszéd csoportba mindig átszaladhattam anyukámhoz. Aztán általános suli... Jól ment, bár sosem szerettem tanulni. Viszont szeretem átélni a tanulás eredményét. Nincs annál jobb érzés, mikor az egész suli előtt említik a nevedet a kitűnő tanulók között. De jó volt, mikor még biciklivel kerekezhettem fél 8-kor keresztül Adonyon... Most bezzeg, Széchenyi Gimi, hajnalban kelés, szaunázás/fagyoskodás a buszon mindennap. Ráadásul most kezdtem a 3. évet itt, nyakamon a fakultációk, félek is tőlük. De ha a többiek túlélték, talán menni fog nekem is.
Nagy lépésekben ennyi... semmi új, ezek mindenkivel megtörténnek. Nem panaszkodom. Jó ez így... Lehetne sokkal rosszabb. Az meg, hogy milyen vagyok... Én nem tudom leírni, bármennyire szeretném. Majd kiderül a bejegyzésekből. :)
