Néhány ember nem is ember. Tegnap néztük (volna) a Svejket, ami szokás szerint semmit nem ért, mert a felénél el kellett jönnünk drága Volán nem túl barátságos menetrendjének köszönhetően.
1. csalódás: Kilépünk az ajtón, szöszi 'portáscsaj' flegmán odaszól, hogy: mit képzeltek? Ugye ezt nem gondoljátok komolyan? 2 perc van hátra a felvonásból. [+ egy szerencséjére elpusmogott káromkodás.] - Ha nem siettünk volna, és nem lennénk jól nevelt széchenyisek [ha-ha. :)], akkor... Akkor sem lett volna semmi, mert túl toleránsak [beszariak? :D] vagyunk ahhoz, hogy ilyenekre visszaszóljunk. :D Úgyhogy ott is hagytuk egy 'megy_a_buszunk'-kal. Pedig szívesen kifejtettem volna, hogy drágaszívem, vagy most megyek, vagy 3 és fél óra múlva. Ha megígérnéd, hogy nem dobsz ki a színházból fél 11-ig, esküszöm, visszamennék. De mivel egyetlen alternatíva az, hogy a békaréten üldögéljek 0 fokban 2 és fél órát a szétvert 'csak_a_szentlélek_tartja_össze' padokon, ezért inkább mégis a hazautat választom. ...
2. csalódás: Laura. Mondjuk nem is vártam tőle többet... Ő megoldotta a maga hazajutását. Először azt mondta, hogy a pasijával megy haza. Aztán - hogy még véletlenül se merjünk hárman bepofátlankodni hozzájuk - kitalálta, hogy még útbaejtik a teszkót. Na erről annyit, hogy negyed 9 körül lett vége az előadásnak, 20:48-kor pedig bejelentkezett msn-re. Jóó gyors teszkózás lehetett... Aztán ma Bea fültanúja volt annak, mikor Dalmának mesélte, hogy az apja hozta haza. Baszki. 7 személyes kocsijuk van. Fájt volna neki, ha velünk kellett volna töltenie azt a 25 percet a hatoson? Bizonyára.
Na mindegy. Ebből is csak azt szűrtem le, hogy milyen jó, hogy nem ilyen emberekkel veszem körül magam. Illetve milyen jó, hogy megtaláltam azokat, aki nem ilyenek.
