
20-an voltunk egy hatalmas buszban. Söfőrrel együtt. Engem Adonyban vettek fel. Kedves volt tőlük, nem kellett a 4:40-es busszal lemennem Dújvba. Visegrádon megnéztük ezredszer a Fellegvárat, aztán elmentünk bobozni. Ez az első alkalom, hogy ott voltam, és nem boboztam. Jobban lekötött a közelben lévő láda, amit Fruzsival, amint tudtunk, felkerestünk. De utána sem boboztam. Nem tudom, miért. Pedig szeretem az ilyeneket, általában le sem lehet rángatni a mozgó "szórakoztatógépekről", legyen az hullámvasút vagy éppen bob. Most kimaradt. Nem volt kedvem sorba állni...
Délután, miután a szállásra értünk, megint elmentük ládázni. Azt hiszem, sikerült Kristófot is megfertőznöm gc-lázzal. :) Olyan aranyos. Rohangált össze-vissza, annyira lelkes volt. Este meg kint ökörködtünk. Befontam Jadló haját 3 copfba, plusz kapott egy helyes kis kokastaréjt(?) is. Engem meg felemeltek két ujjal, Ubi Zeller módra. Sikerült nekik.
Másnap túráztunk a Rám-szakadékban. Annyira nem rajongok a túrákért, de ez valami csodálatos volt. Mentünk a völgyben, a köveken ugráltunk, a falon másztunk a korláton kapaszkodva... Ez való nekem. Ezerszer hangulatosabb, mint egy átlagos erdei túra. Kristóffal ezt az utat is végigládáztuk. Megküzdöttünk érte rendesen. Tele vagyok harci sérülésekkel, agyonvagdosták a lábamat a gazok.
Az idő szuper volt, a társaság helyettesíthetetlen, a szállás remek (50 férőhelyes, (két)szobánként egy fürdő, a Duna partján...). Nagyon jóóó volt minden. Úgy visszamennék. Csak Angi és Zsolték hiányoztak onnan...