
Az még fájó pont, hogy etikára ma adtam be a fogalmazást ("A barátság"), és csupa olyan áll benne, hogy a barátok segítenek, ha baj van, mindig lehet rájuk számítani, önztetlenséget mutatnak felénk, törődnek velünk, satöbbi... Ezek szerint én olyan embereket tartok a barátaimnak, akik valójában nem is azok. Bea tette a sértődöttet, noha nem neki lenne oka haragudni rám. Milyen dolog már? Tegnap nem jött suliba, mert írtunk matekból. (Megszívta, mert nem írtunk... gáz.) Ma meg hozzám se szólt, de még a közelembe sem jött. (Nem mondom, hogy én annyira kerestem a társaságát, de nehogymár mindig nekem kelljen megindulni.) Ami még meglepőbb, hogy nem is hiányzott. Sőt, mostanában kifejezetten irritál a jelenléte. Olyan idétlenül beszél, egyre többször káromkodik, a fülemnek bántó szavakat használ (pl. "parázok"). Teljesen megváltozott. Tudom, csúnya dolog, de sokszor megfordul a fejemben, hogy ilyen barátra nincs is szükségem. Dóri is fura volt ma. Ő se szólt hozzám. Hát én se erőltettem a beszédet. De azért az bántott, hogy direkt feltűnően jókat vihogtak Beával. Berta meg csak Berta volt. Kaptam tőle csokit. :)
Ja, és Iván megdicsért tesin. Jól hajítottam... ilyen is ritkán fordul elő. Mondjuk most a nemességgel voltam egy csapatban, jó, hogy figyelt...
Meg ami még eszembe jut:
- Laurának irtó gáz beszólásai vannak, irritál a hangja
- Angi hiányzik, lassan megbolondulok
- Zsolték csinálják a JEKA filmet (jeee)
- Esztert régen láttam
- holnap megyek Lillához DVDmaratonra
- most meg valami idióta irodalmi előadásra, mert én ilyen kis szorgalmaska vagyok