.jpg)
Kaptunk kemény 2 napot tavaszi szünet címszó alatt. Igazán köszönjük a nagyfejek bőkezűségét. Bár, lassan már azért is hálát kell adnunk, hogy a hétvégéket nem veszik el tőlünk. Sebaj, végülis majdnem egy teljes hét volt itthon. Majdnem. Csütörtöktől keddig. 6 nap. Illetve nekünk csak 5. Holnap megyünk Angiékkal Bugátra, Budapestre. Imádom, hogy még a versenyekre is a szabadidőnkből kell időt szakítani. Dehát a tanulásért mindent... Akkor sincs kedvem. Most még az önszugeráció sem működik. Az egyetlen pozitív tényező, hogy ott lesz Angi és Fruzsi. Na meg Timejja - az ő jelenlétében az az egyetlen jó, hogy feldobja a hangulatot. Percenként csinál valamit, ami nevetésre késztet minket, mert annyira szánalmas, hogy már vicces. De ettől függetlenül én csípem Timejjt. Néha... Na de nem is erről akartam írni...Első év, hogy nem festettem tojást. Első év, hogy igazán kellett volna. Reggel egész korán felébredtem. Nyilván bennem volt a húsvét hétfőn már-már szokásossá vált gyomorgörcs, amit még sok-sok évvel ezelőtt Hegyesi Gáborkánk ültetett belém, mikor beállított fél 8-kor locsolni. Kissé kellemetlen volt azt hallani, ahogy anya mondja neki, hogy még alszom. Aztán végülis nem tudom, mi lett a vége. Lehet, hogy kimásztam az ajtóhoz pizsamában. :D Bár, első locsolóm ma Makóci volt, ő mesélte, hogy járt a Melindánál, de meglocsolni nem tudta, mert még aludt. Ezek szerint nem csak én szundítok szívesebben annál, hogy hagyjam, hogy összebüdöskölnizzék a fejem. Aztán jött András, és rövid időn belül sietősen lelépett. Nem bánom, nem tudtam volna szóval tartani... Lejöttek Zsolték is. Kicsit meglepődtem. Megfordult a fejemben, hogy lejöhetnek, de nem gondoltam volna, hogy tényleg lejönnek. Vödörrel. Fincsi volt... De ettől függetlenül nagyon örültem nekik. Nagyon! NAGYON! :) Jól esett, hogy gondoltak rám is...
