Tegnap annyira jó kedvem volt... Ugrálni tudtam volna. Talán ugráltam is. Meg forogtam körbe-körbe. Kezdődött minden azzal, hogy kémia fakon kikaptam az 5-ös dogámat. Ez megadta az alaplendületet a kedvemnek. Töri előtt odamentem Dórihoz, mert nem értettem valamit, erre Bea mondja, hogy látta Zsoltékat az aulában. *becsengettek* Sprint lefele, gyorsan köszöntem nekik, aztán szaladtam vissza. Jó volt őket látni. Így már a töri sem tűnt olyan borzalmasnak. Az éneket gyakorlatilag végigaludtam (a negyed órás Kodály-zenehallgatás remek alkalmat teremtett erre), aztán az irodalmat is túléltem, társadalomismeret meg csak a szokásos... Viszont a tripla bioszt egész jól viseltem. Ilyenkor mindig rájövök, hogy tök szeretem a biológiát. Olyan... logikus. Óra után Angival elindultunk hazafele, mondta, hogy menjek én is a Dózsához, mert az ő busza is onnan indul. Hát a Dózsához mentünk. Álltunk a városházánál a kereszteződésnél, épp szerencsétlenkedtünk, ugráltunk az autók felcsapta víz elől, és mit láttam? Egy világoskék Peugeot-t, HXT rendszámmal, benne Zsolt és Dani. Álltunk a piros lámpánál. Elkezdtem integetni nekik, de nem figyeltek. Viszont egy aranyos őszülő nénike visszaintegetett. :D Aztán mentünk a zebrán, és végülis észrevettek. Egy jó pillanat volt. Szeretem az ilyen pillanatokat. Szóval megint jó lett a kedvem... Délutánra meg "mozimaratont" terveztünk Borival és Lillával. A Castingra csak Borival mentem, de a Kabalapasit már hárman néztük. Csalódtam a Castingban. Nagyon gagyi. Gyakorlatilag Oláh Ibolya történetét mondják el - akit én sosem szerettem. Jó, a hangja az jó, elismerem. De ez a film... Eltúlozták azt, hogy a többiek bénának látsszanak Ibike mellett. Ahogy táncoltak... már szánalmas volt. Plusz tele volt sablonos jelenetekkel, és nem volt meg az izgi alaptörténet, ami egy filmet feldob. A Kabalapasi nem volt rossz. Persze gagyi, nagyon gagyi, extra gagyi, de ez legalább szándékosan gagyi, nem a készítők hibája miatt. Tipikus "amcsi film", pasis, csajos, a végén egymásra taláós. Vicces volt. Pont olyan péntek esti barátnőkkel mozizós film. Lilla egyszer akkorát sikított, hogy hirtelen nem tudtam, mi van. De valószínű, hogy csak együttérzett a hapsival, akinek épp belecsípett egy pingvin a... két lába köztijébe. :D Szóval elvoltunk... Ezen a filmen legalább lehetett nevetni. Úgyhogy a boldogsághormonjaim szintje még magasabbra szökött. Aztán hazajöttem. És ennyi.
